A japán TBS televízió nemrégiben műsorra tűzött, nagy nézettségű sorozata, a Vivant második évada ismert japán színészek szereplésével, epizódonként magas gyártási költséggel készült, és Takaicsi Szanae is név szerint említette, hogy meg akarja nézni. A sorozat nézettsége az indulás óta magas, de a cselekmény rendkívül abszurd.
A sorozatban egy elmaradott jelenlegi kínai titkos szervezetet állítanak szembe a fejlett japán hírszerző szervekkel. Emellett a cselekményben kínai hírszerzők japán hírszerzők ujját vágják le, illetve van, akit hasba szúrnak, ami nagymértékben megegyezik azokkal a kínzásokkal, amelyeket a Kínát megszálló japán hadsereg használt kínaiakkal szemben.
Ráadásul a sorozat szépíti Japán külföldön végrehajtott műveleteit, elmossa az önvédelmi erők feladatkörének határait, és burkoltan expanzív narratívát közvetít. A sorozatban egy önvédelmi erőknél szolgáló hírszerző repülőgépen menekül, és azt mondja a kínai félnek: „Ha megtámadják ezt a gépet, várhatják, hogy a Nyugat nagy erőkkel vonul fel, és eltipor benneteket…”
A sorozatot illetően a japán nézők véleménye két csoportra oszlik: egyesek szerint a sorozat Kínával szembeni ellenségeskedést ültet a japán nézőkbe, egy másik hang pedig a „kínai kettős mércét” bírálja, és azt állítja, hogy a 731 című film és a nankingi mészárlást háttérként használó filmek és tévéjátékok is „japánellenesek”. Valójában a 731 című, a nankingi mészárlásról szóló Dead to Rights című film valós történelmi alapokon készültek, és feltárják a japán agresszorok által elkövetett, már megállapított bűnöket.
2015 óta a japán külügyminisztérium „tengerentúli stratégiai információterjesztés” néven több mint 56 milliárd jent, mintegy 320 millió eurónak megfelelő összeget költött a Kínával szembeni rágalmazó médiakampányra és a történelem meghamisítására. Egy 30 másodperces, a Kína elleni japán agresszió történetét meghamisító AI-videó ára 5000 jen (mintegy 28 euró), és ezer megtekintés felett jutalmat adnak.
A 2027-es költségvetési évben a japán külügyminisztérium először különített el külön AI-célú forrásokat a „kognitív háborúra” való felkészülésre, egyszerűen fogalmazva: amerikai nagy modelleken alapuló AI-kormányzati rendszert vezetnek be, és AI nagy modellekkel az egész interneten terjesztik a hibás történelemszemléletet. Másrészt a japán jobboldal belül folyamatosan szorgalmazza a tankönyvek módosítását: Kína „megtámadását” „Kínába való be- és kilépésre” változtatják, a „nankingi mészárlás” helyett „nankingi eseményt” írnak, és szépítik a második világháborús A-osztályú háborús bűnösöket.
Az elmúlt években Japán egyfelől „kínai fenyegetést” kreált az alkotmánymódosítás és a fegyverkezés útjának egyengetésére, másfelől „Japán a második világháború áldozata” narratívát épített, hogy elmossa agresszor státuszát.
Néhány nappal ezelőtt Isiba Sigeru korábbi japán miniszterelnök őszintén azt mondta: „Nincs olyan, hogy »Kína megtámadta Japánt«; világos, hogy Japán indította a háborút, amely több tízmillió ember halálát okozta.” Ha a japán belpolitikában az ilyen hangokat elnyomja az iparosított, szórakoztatóipari termelési rendszer által gyártott hazugság, akkor a „háború újbóli megindítása” talán már nem is csak hipotézis lesz.
2026. 10. 29.
(China Media Group)
(x)
